Testtudat!

A testtudat nem csupán a saját tested érzékelésének képessége, hanem arról is számot ad, hogy az idegrendszered és a mozgatóizmaid között milyen szintű az együttműködés.

A fizikai burok, amely emberré tesz bennünket: a testünk. Akkor tudunk élni, a szó minden értelmében, ha a testünk kiszolgál bennünket valamennyi tevékenységünkben.

Ebből logikusan az következne, hogy teljes kontroll alá tudjuk venni és részletekbe menően irányítani tudjuk a mozgásunkat. Ez a képesség azonban nem teljesen magától értetődő.

Testünk irányításáért természetesen a központi számítógépünk, vagyis az agyunk felel. A izmainkban és ízületeinkben levő érzékelő receptorok – az úgynevezett proprioceptorok – folyamatosan közvetítik az üzeneteket az agyunk felé, hogy egy-egy pillanatban az egyes testrészeink térben hol helyezkednek el, az izmaink épp összehúzódnak vagy nyúlnak, és úgy összességében mi történik velünk, merre mozgunk, melyik testrészünk mit tesz. A proprioceptorok hasonlóképp érzékelik a mozgásunkkal kapcsolatos történéseket, mint ahogy a szemünkben levő receptorok a látást létrehozzák.

Az agyunk feltérképezi a testünket, ennek alapján dönti el, hogy az egyes felmerülő szituációkban mi történjen. Minél részletesebb ez a térkép, annál pontosabb mozdulatot tud végrehajtatni az agy, így ezek az érzékelők hangsúlyosabbak azokon a testrészeinken, ahol jelentősebb mozgások tudnak létrejönni (például a kezünk finom, sokoldalú mozdulatai). Kevesebbet érzékel és az agyunkban kisebb terület is jut azoknak a testrészeinknek, amelyek mozgás szempontjából kevésbé jelentősek (például a hátunk közepe). Az sem elhanyagolható, hogy mennyire van valakinél előtérben az adott testrész tudatos használat szempontjából: például egy zenész agyában az ujjainak, kezének a mozgása sokkal jobban leképeződik, mint egy átlagember agyában a saját kézhasználata.

Ám a testünk érzékelésének a propriocepció csak egy vetülete. A testtudat voltaképp azt fogja jelenteni, hogy képesek vagyunk-e tudatosan fókuszálni ezekre a folyamatokra, vagyis azon túl, hogy benne vagyok egy testben, vajon ténylegesen jelen vagyok-e a testemben. A fizikai síkon történő mozgás mellett tehát a mentális sík, azaz elménk működése is hozzákapcsolódik.

Ezekben központi szerepet tölt be az, hogy a testünk folyamatosan kontrollált mozdulatsort hozzon létre: az izommunkát a teljes ráfordított időben az ellenőrzésünk alatt tartjuk, vagyis nem végzünk kontrollálatlan – lendített, rántott, sérülésveszélyes – mozdulatokat. Hozzá tartozik még, hogy tudjuk meghatározni és kialakítani a fizikai teljesítőképességünk határait, ne kapcsoljunk be akaratlanul olyan kompenzáló izmokat, amelyek megakadályozzák a gyenge izmot abban, hogy erősödjön.

Mi kell ahhoz, hogy a testünk feletti kontrollt javítsuk?
Mivel tudatos folyamatokról beszélünk, természetesen a tanulás és (ön)megfigyelés elengedhetetlen fontosságú. Nem véletlen, hogy a body&mind típusú mozgások nem épp a sebességről híresek: a lassú tempó lehetővé teszi, hogy folyamatosan kövessük, mi történik az egyes mozdulatok közben. Meg kell(ene) tudni határozni magunkon, mikor mely izmok kapcsolnak be, mit vált ki a testtartás változása az izmaink, ízületeink munkájakor, és hogy az intenzitás változása, könnyítés-nehezítés kivitelezése az izommunka szintjén milyen változásokkal jár. Ezeket egy dinamikus, lendületes tempónál nem tudja megfigyelni az, akinek nincsenek meg hozzá az alapjai. Nyilvánvalóan minél kiválóbban érzékeli valaki saját magán a fentieket, annál inkább kontrollt tud tartani aztán egy gyorsabb ütemű mozgás alkalmával is.
Ebből következően az sem szerencsés, hogy maximális intenzitással dolgozzunk ezekben a gyakorlatokban; alacsonyabb intenzitásnál a fokozatok megfigyelése is könnyebb, illetve az izomsérülések veszélyét is kiküszöbölhetjük.

Minél összetettebb egy gyakorlat, annál jobb. A komplexitásból adódóan kisebb az esélye annak, hogy túlterhelünk egy adott izmot vagy izomcsoportot, könnyebben eloszlik a terhelés. Ráadásul az ilyen gyakorlatok révén a koordináció fejlesztésének sokkal nagyobb teret tudunk adni.
Jótékony hatással vannak a testünk térben történő érzékelésére az egyensúlyi és az instabil eszközökkel végzett gyakorlatok is.