Telefonszám: +36-30-971-5217

2020. március 27. , , , , , tippek

A valódi kulcs: Lelki egészségünk (avagy hogy ne őrülj meg otthon 2 gyerekkel)

Ne zavarjon meg senkit a vicces cím, igenis, komoly téma az, amiről szeretnék Veletek néhány gondolatot megosztani. Hogy miért is kevertem bele mégis a viccet akkor? Ezt hamarosan kifejtem nektek.

Azt ugye már számos kutatásból tudjuk, hogy lelki egyensúlyunk nagyban befolyásolja egészségi állapotunkat. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott, optimista (és itt most nem a realitást vesztett, felelőtlen, túltolt optimizmusra gondolok) embert ritkán tud levenni a lábáról bármilyen betegség. Azonban, ha ez az egyensúly megbomlik, az immunrendszerünk gyengül, így könnyebben adunk támadási felületet fizikai testünk gyengülésére.

Én már lassan 3 hete vagyok itthon gyermekeimmel, mert még az iskolák bezárása előtt kisfiam síelni volt, így ő már nem térhetett vissza az iskolapadba, és akkor már a lányomat is „önkéntes karanténra” ítéltem. Úgyhogy, van 1 hét előnyöm a tapasztalatok leírásában.

Mindenhol olvashatjátok, hogy milyen változásokat hoz ez a helyzet, ebbe nem is mennék bele gazdaságilag, de annál inkább szeretnék kicsit a lelki hatásairól írni. Hozzáteszem, ezek mind saját tapasztalások, amelyek a válásom óta megtett hosszú (sokszor önmagammal szembeni kemény harcokkal teli) „belső utazásom” eredményei. Nincs doktori végzettségem, de tudom, amit érzek. 😉

Szóval… Itt az adott helyzet, otthon a család összezárva. Ideális hangulatképekkel tele a világháló, amin a gyerekek cukin tanulnak, játszanak, anya főz, apa mosolyogva ül a laptop előtt. És ez így is van, a napnak úgy kb a 20%-ban. Van egy jó mondás:

“könnyű a világtól elvonultan Zenben lenni, de az az igazi megvilágosodás, ha hazamész egy hétvégére a családodhoz, és ezt az állapotot fenn tudod tartani. “

Ez az igazi feladat, amit most az egész emberiség megkapott. Én is, te is, nincs kivétel. Nem tudjuk eltereli a figyelmünket mindenféle „pótcselekvéssel”, oda kell fordulni egymáshoz teljes figyelemmel, teljes JELENLÉTTEL!

Jelenlét

Miért hangsúlyozom ki ezt a szót? Mert ez a legfontosabb kulcsa annak, hogy megtanuljuk a ránk (egész emberiségre) kiadott leckét, és ezáltal megtaláljuk és megőrizzük minden körülmények között belső egyensúlyunkat.

Mit is jelent ez?

Az elme túlélő funkciója a gondolatok gyártása. Ő ettől érzi, hogy él. Olyan, mint egy cápa, aki ha megáll, meghal, ezért álmában is úszik. 🙂 És ezzel nincs is baj, a túlélésünk egyik eszköze. De, nem a MEGÉLÉSÜNKÉ! Az ezernyi gondolat, ami cikázik akár egy perc leforgása alatt a fejünkben, meggátol minket abban, hogy a jelen pillanatot igazán meg tudjuk élni. Pedig, ha belegondolunk, mindig csak a jelen pillanat létezik. Ha csak arra az egy pillanatra koncentrálunk, akkor megszűnnek a félelmek, megszűnnek a negatív érzések, mert a félelmeket a múlt és a jövő generálja.

Igen, tudom, jelen helyzetben nem lehet csak a pillanatban élni, hiszen a gazdasági helyzet nagy bizonytalanságot szül sokak életében. Nem azt mondom, hogy nem kell tervezni, nem kell a jövőre gondolni, de néha le kell állítanunk az elménk „kattogását”, mert biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi helyzetre mindenkinek már legalább 200 lehetséges kimenetelt felvázolt (még ha nem is mindet vettük észre, mert közben tevékenykedtünk), amiknek a bekövetkezési valószínűsége így nézve, igen csekély. Nem tudhatjuk pontosan, mi fog történni, és igen, ez félelmeket szül.

Azt gondolom viszont, ha először naponta csak fél-1 órára ki tudjuk kapcsolni ezt a folyamatát az agyunknak, és a pillanatokat elkezdjük megélni, meglátva benne a szépséget, nyugalmunk hatványozódni fog. Le kell lassulnunk! Nekem ez 1-2 éve igen nehezen ment, aki ismer, az tudja.

De ezt kell most megtanulnunk, hogy a bezártság, az elszigetelődés, a családunkkal összezártságban is megleljük a valódi boldogságunkat.

Hogyan lehet ezt csinálni?

Vannak technikák, amik sokat segítenek, ilyen például a jóga, a meditáció, amikor valóban csak mi vagyunk magunkkal. De aki nem érzi ezeket magáénak, elég ha csak kimegy a természetbe sétálni egyet, és a gondolatok cikázása helyett elkezdi figyelni a környezetét. Ehhez most fantasztikus évszak következik, a gyönyörűséges Tavasz. Megfigyelni a fákon napról-napra történő változást, ahogy a rügyekből szép lassan virágok lesznek. Hallgatni a madarakat, érezni bőrünkön a napsütést, a szelet (jelenleg a havat 😀 ). Mindegy, csak érezni, látni, szagolni kell a világot. Otthon pedig csak leülni kicsit, és ha csak 5 percre is, de rácsodálkozni a tanuló vagy játszadozó gyermekeink gyönyörű arcára, megfigyelni azt a sok ezer apró mimikát az arcukon, amikor elmerülnek valamiben, a háziállataink szeretetére figyelni, egy jó zenére mindent kikapcsolva a konyhában főzés közben táncolni, egy kád forró vízben a nap végén elmerülni, de ezekben is jelen lenni. Nem kell hatalmas időkre gondolni. Naponta 5-10 perc is elég, és észre fogjátok venni, hogy utána mosolyog a lelketek. Így pedig sokkal könnyebb aztán már kezelni, hogy „jajj, elment az internet online óra közben”, kiborult a tea a kanapén (pedig megfogadtam, hogy többé nem vihetik be), az anya szó kiáltását napi 500X, leginkább olyan fontos dolgokkal, hogy lecsúszott a zoknim, stb… Szerintem mindenkinek meg vannak az életében az ehhez hasonló (vagy teljesen más jellegű dolgok).

Na és akkor térjünk vissza arra, hogy miért kevertem bele az elején a viccet?

Mert van még egy fontos dolog, ami nagyon sokat segít a lelki békénk megtartásában. Ez pedig a humorérzék és az önirónia. 🙂 Nem lesz semmi sem tökéletes soha! És ha hibázunk vagy körülöttünk nagy a káosz, sokszor segít, ha a homlokunkra csapunk, és rájövünk, hogy ezeket lehet görbe tükörrel egy kicsit viccesebb megvilágításba helyezni. Például: ha kiborul bármi, amit a lányomnak adok (márpedig kiborul 🙂 ), akkor már csak nevetek, hogy ugyanilyen voltam (néha vagyok, és mikor megengedtem, hogy bevigye, már adtam 50% esélyt neki, hogy így legyen). Ha én hibázok, rontok valamit, akkor pedig sokkal jobb magamon nevetni, mint belehergelni magamat egy olyan állapotba, amiből aztán a családom is kap bőven.

Végül pedig: félreértés ne essék, nekem is vannak rosszabb napjaim (nem alszok eleget, zavaró energiák vesznek körbe), de ha ilyen van, akkor fogadjuk el, és engedjük meg magunknak, hogy így érezzünk. Sokkal hamarabb távozik a negatív érzés, ha teret adunk neki. Nem azt mondom, hogy vezesd le a családodon, de ne nyomd el, és ne legyen bűntudatod miatta. Emberek vagyunk.

És mivel, ez egy sport oldal, vajon mi segíthetne még egy hatalmasat a kiegyensúlyozott otthoni napok elérésében? Hát a rendszeres mozgás. Egyrészt a biokémiai folyamatai miatt, másrészt, pedig ha csak annyi időre is, de ki tudsz szakadni a gondolataid, hétköznapi gondjaid „fogságából”, már rengeteget tettél családod boldog pillanatai megsokszorozása érdekében.

Éld meg a pillanatot, nevess sokat, és mozogj rendszeresen! Ez az én receptem.

Ági